Gyártó: Lokomotivfabrik in Wiener-Neustadt, 1885
Tengelyelrendezés: C-n2
Legnagyobb sebesség: 55 km/h
Kiszeret tömeg: 39,4 t
Tengelyterhelés: 13,2 t
Gőznyomás: 10 bar
Teljes hossz: 15190 mm

Az MVP-ban nemcsak a MÁV gőzmozdonyai, hanem természetszerűleg más hazai vasutak, és különböző iparvasutak mozdonyai is láthatók. A GySEV 17 pályaszámú gőzmozdonya is az MVP gyakran látogatott, és megcsodált járművei sorába tartozik. A mozdony majd 115 évig volt üzemben, ami hazánkban bizonyosan a leghosszabb ilyen időtartamnak számít, sőt hasonló adat európai viszonylatban nem ismert.

A 17 pályaszámú gőzmozdony nagy „rokonságban”, mondhatni, hogy szinte „ikertestvéri” kapcsolatban van az MVP 2459 pályaszámú, a MÁV-nál 326,209 pályaszámmal megjelölt szerkocsis, síkvidéki teher- és hegyvidéki vonalak személyszállító vonatainak továbbítására használt mozdonyával.

A GySEV 1876. január 2.-án kezdte üzemét és ekkor mozdonyállaga három a személyvonatok, öt pedig a tehervonatok továbbítására használt mozdonyból állt. A vasúton a forgalom gyorsan növekedett és még nyolc év sem telt el, amikor a forgalmi igények kielégítésére két új mozdonyt kellett vásárolni. A GySEV a mozdonykiválasztásnál a MÁV példáját követve három kapcsolt kerékpárú, C-tengelyelrendezésű és a MÁV számára már 1882-től a MÁV Gépgyár mellett több üzem (bécsújhelyi Sigl-gyár, berlini Wöhlert-gyár, az OMÁV bécsi (flerisdorfi) lokomotív gyára (StEG), a Kraus- és Társa Linzben lévő mozdonygyára) szállította a III. osztályú mozdonyokat. A vasút két mozdonyt a bécsújhelyi gyárnál (Actien-Gesellschaft der Lokomotivfabrik vormals G. Sigl in Wiener-Neustadt) rendelte meg, és azok 1884-ben és 1885-ben készültek el. Az első 16, a második a 17 pályaszámot kapta.

A 17 pályaszámú gőzmozdony csaknem teljes üzemideje alatt Sopronba volt állomásítva. A mozdony csak 1945-ben a második világháború eseményei következtében mintegy hét hónapot, majd 1950 végétől 1956 februárjáig volt távol Sopronból. Az utóbbi időszakban a mozdony egy csere folytán a MÁV-nál Rákoson, Székesfehérváron és Budapest-Ferencvárosban látott el tolatószolgálatot.

A 17 pályaszámú mozdony hosszú üzemideje során kisebb-nagyobb mértékben többször is megújult szinte minden esetben a vasút soproni fűtőházában. Többek között módosultak az állókazán elülső lemezeinek horgany-támrúdjai, majd változott a rostélyfelület elrendezése, a hosszkazánban a tűzcsövek száma is módosult. A mozdonyt 1912 után felszerelték a MÁV-nál széles körben használatos Petz-Rejtő-féle víztisztító berendezéssel. Az évek során a mozdonyra homoktartályt tartalmazó dómot is felszerelték. A féktechnika általános fejlődésével a mozdony fékberendezése is korszerűbb lett.

A dízel-vontatás kiterjedésével az 1970-re mind többször feladatnélkülivé vált mozdony 1973-től új feladatot kapott: éveken át nosztalgia (ún. „oldtimer”-) vonatokat továbbított. Az ezredfordulón a mozdonyt a honos fűtőház, akkori néven a vontatási főnökség műhelyében még egyszer, utoljára felújították, majd 2000 júniusában elhelyezték az MVP-ban.