Gyártó: Oberschlesische Lokomotiwfabrik, Krenau (Chrzanów), 1943
Tengelyelrendezés: 1’E-h2
Legnagyobb sebesség: 80 km/h
Kiszeret tömeg: 84 t
Tengelyterhelés: 15,4 t
Gőznyomás: 16 bar
Teljes hossz: 22975 mm (szerkocsival)

Az 520,034 pályaszámú gőzmozdony, a DRG 52 sor. ún. hadimozdonyainak egyike. A mozdonysorozat a német vasutaknál nagyon sikeres porosz G10 jelű mozdonyokat felváltó, szintén Eh2 típusú 50 sorozatú mozdonyok alapján született meg. A Német Birodalmi Vasút Központi Hivatala (Reichsbahn-Zentralamt (RZA) 1937. április 5-én a Birodalmi Közlekedési Minisztériumtól (Reichsverkehrsministerium (RVM) feladatul kapta, hogy mind fő-, mind mellékvonalon, sík pályán egy legfeljebb 80 km/h-s sebességgel való egy középnehéz tehervonat továbbítására alkalmas mozdony koncepcióját dolgozza ki. További vontatási kitétel volt, hogy a mozdonysorozat hasonló terheléssel 1:80 emelkedésű (15‰-es) pályán 25 km/h sebességgel tudjon közlekedni. A tervezendő mozdonnyal kapcsolatban sem  a tengelyberendezést, sem a hengerszámot illetően kikötés nem volt, volt viszont az üzemeltetési körülményeket illetően, nevezetesen a lehető legkevesebb ápolást, kezelést, továbbá kevés kazánnal és gépezettel kapcsolatos főműhelyi munkát igényeljen, valamint a kőszéntüzelésre tervezendő mozdony a lehető legkevesebb kazánszerkezeti módosítással legyen alkalmas barnaszénbrikett tüzelésére. A tervezetek kidolgozására felkért mozdonygyárak (Borsig, Henschel, Krupp, Schwarzkopff) és az Egységesítési Iroda (Vereinheitlichungsbüro, VB) többsége 1’D- és 1’E-tengelyelrendezésben gondolkozott. 1939-ben a Berlinben működő Központi Hivatal 1940 és 1943 közötti évekre 6000 gőz- és villamosmozdony építésére készített tervet.

A Wehrmacht 1941. végén már évi 3000 mozdonyt szeretett volna üzembe állítani. A járműszámmal kapcsolatban a Német Mozdonyépítési Egyesülés (Deutschen Lokomotivbau – Vereinigung, DLV) úgy nyilatkozott miszerint a járműépítési tevékenység mintegy 20%-kal nagyobb lehetne, ha a megfelelő konstrukciók állnának rendelkezésre. A keleti fronton a rendkívüli, -35…-42^oC-os hideg miatt a szolgálatképtelenségek – a légsűrítők, vezetékek, hengerek el- és szétfagyása – rendkívül gyakoriak voltak, ezért a sorozat létrehozásánál az időjárási körülmények figyelembe vétele nagy hangsúlyt kapott. A konstrukció ügyében a végső döntés 1942. júniusában született meg, az 50 sorozatban alapuló egyszerűsített és jelentős mérték súlycsökkenést eredményező átesett konstrukció az 52 sorozatjelet kapta. Az eredeti konstrukció 6000 alkatrészből állt, a háborús kivitel csak 5000-ből, ebből is 3000 egyszerűsített. Így a mozdony és a szerkocsi együttes üres súlya 139 t lett az eredeti 165t-val szemben, még 1943-tól újabb módosítások, egyszerűsítések révén ez tovább csökkent
130 t-ra.

Az első mozdony 52 001 pályaszámmal a Borsignál 1942. szeptember 12-én készült el. Az eredeti tervek szerint 7560 mozdony épült volna a sorozatból, végül is összesen 7792 pályaszámot adtak ki a sorozat építőinek.

A mozdonysorozatot 4 különböző szerkocsi típussal építették meg. A különböző szerkocsik szénkészlete a típustól függően 8 vagy 10 t, a vízkészlete pedig 26, 30 34 m³ volt. A sorozatot építették kondenzációs kivitelben is. A mozdonysorozatot építették: Borsig, Henschel, Jung, Krauss-Maffei, BMAG, Wiener-Lokomotivfabrik AG, Schichau, Chrazanow, Esslingen, H. Cegielski, Grafenslagen, Skoda, Maschienenbau und Bahnbedarf AG. A háború alatt és után a mozdonysorozatból exportáltak a CFR, TEDD, HDŽ és SDŽ részére.

A háború alatt a MÁV 75 mozdonyt bérelt a DRG-től, amelyek közül a háború végén a megszálló szovjet csapatok révén az SZD-hez kerültek. A MÁV a szállítási feladatainak teljesítése érdekében, elsősorban a teherforgalom számára 1962-ben 100 52 sor. mozdonyt vásárolt a Szovjetunióból. A mozdonyok Magyarországon az 520 sorozatjelet kapták. A mozdonyokból 6 széles nyomtávúként (520, 5001…5006) Záhonyban üzemelt. A normál nyomtávúakból 1963-tól illetve 1964-től a GySEV vonalain üzemelt az 520, 018, 020, 050, 079, 083 és 094, majd 1976-tól az 520,030 és 075.

A mozdonyok teljesítőképességének vizsgálatát és a magyarországi üzemhez nélkülözhetetlen terhelési táblázatot fékmozdonyos menetekkel a Vasúti Tudományos Kutató Intézet Járműkísérleti Osztálya 1963-ban végezte el illetve készítette.

Az 520,034 pályaszámú mozdony 52 5156 pályaszámú mozdonyként épült és a DRG-nél 1943-ban került üzembe. A MÁV-hoz 1963-ban került és az 520,053 pályaszámot kapta, 1972-ben 520,034-re számozták át. A mozdonyt 1983-ban törölték az állagból.