Gyártó: Lokomotivfabrik der StEG, Wien, 1883
Tengelyelrendezés: C-n2t
Legnagyobb sebesség: 40 km/h
Kiszeret tömeg: 26,2 t
Tengelyterhelés: 8,7 t
Gőznyomás: 10 bar
Teljes hossz: 7816 mm

Az ÁVT az 1880-as években hasonlóan más hazai vasúttársaságokhoz,szintén megkezdte a helyiérdekű vasutak létesítését. Ezek, valamint a már üzemelő másodrangú vonalak a forgalmának és a nagyobb állomások tolató szolgálatának ellátására három kapcsolt kerékpárú szertartályos mozdonyokat szereztek be. 

Az ÁVT 1880 és 1891 között 11 darab IVc osztályú, 10 darab IVc’ osztályú és 24 darab IVc” osztályú szerkocsis mozdonyt állított forgalomba. A mozdonyok az ÁVT gépgyárában készültek, Bécsben.

A StEG IVc – IVc” osztályú mozdonyai belső lemezkerettel, lemezből készült védsátorral, kéthengeres ikergépezettel és Stephenson-rendszerű vezérművel készültek. A mozdony hosszkazánját a három kapcsolt kerékpár felett, és a Becker-rendszerű mennyezetcsavaros állókazánt a harmadik kerékpár mögött helyezték el. A rövid, mindössze 2600 mm tengelytávolság a90 m sugarú pályaívek bejárását is lehetővé tette. A mozdonyok legnagyobb engedélyezett sebessége 40 km/h volt. 

A IVc és IVc” osztályú mozdonyok teljesen megegyező kivitelűek voltak, csak a gőzhengerek átmérője volt eltérő: míg a IVc osztály gőzhengereinek átmérője 300 mm, volt, ezt a méretet a néhány évvel később gyártott IVc” osztályú mozdonyoknál  370 mm-re növelték, ami tehervonati üzemben nagyobb terhelésű vonatok továbbítását tették lehetővé.

Az ÁVT IVc osztályú mozdonyok Magyarországon a StEG Bánáti h.é.v. Valkány-Perjámosi és Vejte-Bogsánbányai vonalán teljesítettek szolgálatot. A IVc” osztályú mozdonyok magyarországi állomáshelyei az Ipolyvölgyi h.é.v, valamint a kecskeméti, félegyházai és csongrádi fűtőházai voltak.

Az ÁVT államosításakor, 1891-ben 8 darab IVc osztályú és 17 darab IVc” osztályú mozdony került a MÁV-hoz, ezek a MÁV XIIg osztály 5621-5628 és MÁV XIId osztály 5581-5597 pályaszámokat kapták. A mozdonyok pályaszáma az 1911-ben bevezetett új pályaszám rendszerben MÁV 380,001 – 008 és MÁV 382,001 – 017 lett.

Az első világháború után a MÁV 380 sorozatból mindössze egyetlen mozdony maradt a MÁV-nál, és ezt 1924-ben selejtezték. A MÁV 382 sorozat mozdonyait 1912 és 1918 között hazai iparvállalatoknak adták el, egy mozdony 1918-ban a Csehszlovák Vasutakhoz került. A MÁV állagában csak két mozdony maradt, ezeket 1927 közepén selejtezték.

Az MVP-ben 480 pályaszámmal megőrzött mozdony 1884-ben készült az Államvasút Társaság gépgyárában, 1765 gyári számmal. Műtanrendőri próbáját StEG 480 pályaszámmal 1884 január 21-én teljesítette, majd a Társaság magyarországi üzletigazgatóságánál kezdte meg a szolgálatot.

MÁV pályaszáma 1891-től XIId osztály 5587, majd 1896 novembertől 6587 volt. 1909-ben a felvidéki Pöstyén fűtőház állományába tartozott. 1911-től a MÁV 382,007 pályaszámot viselte. 1912-ben eladták a Budapesti Köztisztasági Vállalatnak, ahol a Cséry-féle szemétvasúton teljesített szolgálatot 1 pályaszámmal. A Köztisztasági Vállalat vasútüzemét 1958 január 1-jén a Budapesti h.é.v. vette át, ekkor a mozdony pályaszáma BHÉV 704 lett, majd 1959 augusztus 14-én azt eladták a Kaposvári Cukorgyár Vállalatnak.

Az egykori ÁVT 480 pályaszámú mozdonyt selejtezése után a Közlekedési Múzeum paksi gyűjteményében őrizték meg az utókor számára, onnan került 2000-ben az MVP-be. A mozdonyt a nagyközönség ma az eredeti Államvasút Társaság  korabeli formájába felújítva láthatja.