Gyártó: Lokomotivfabrik der StEG, Wien, 1913
Tengelyelrendezés: D-n2t
Legnagyobb sebesség: 30 km/h
Kiszeret tömeg: 36,5 t
Tengelyterhelés: 9,2 t
Gőznyomás: 10 bar
Teljes hossz: 8750 mm

Ha a világhálón erről a mozdonyról információt akarunk kapni, akkor rövid keresés után többek között Dézsi Zoltán rövid videós ismertetője mellett az alábbi érdekes megjegyzés található: „A világ leghűségesebb mozdonya, az oroszkai cukorgyár rendelte meg és ott dolgozott selejtezéséig…”

A négy kapcsolt kerékpárú, D-tengelyelrendezésű, nedves gőzzel működő, kéthengeres ikergépezetű, szertartályos, 30 km/h engedélyezett sebességű – akkor Bars-vármegyében, ma Nyitra kerületben, a Lévai-gyárban – mozdonyt a Gramvölgyi Cukorgyárak Részvénytársaság a Felvidéken Lévától 33 km-re fekvő oroszkai üzeme részére rendelte meg a Osztrák-Magyar Államvasút Gépgyártól.

Oroszka az első világháborút lezáró trianoni békediktátumot követően az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, neve először Oroskára, később Pohronský Ruskovra változott.

A jármű 1913-ban épült és a sikeres mütanrendőri próbja után az egész „pályafutása” során a gyárban üzemelt. Feladata volt: a nyersanyaggal, cukorrépával, répa feldolgozásával kapcsolatos segédanyagokkal, mindenekelőtt a mészkővel, mésszel, majd a késztermékkel, a cukorral és a gyártási melléktermékkel, a melasszal rakott kocsik gyáron belüli mozgatása.

A mozdony azonos az ÁVT V. sorozatjelölésű, a társaság gépgyárában 1885-1897 között épült 18 mozdonyával. A Steg által épített 1361-1378 gyári számú mozdonyok közül a társaság hazai vonalainak Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi, majd kereskedelemügyi miniszter által szorgalmazott államosításával öt került a MÁV állagába. A járművek a MÁV-nál XVI osztály- és 5681-5685 pályaszám jelölést kaptak, majd később pályaszámaik először 6581-6585 és az 1911 évi átfogó mozdonyátszámozáskor a 476 sorozatszámot és a 001-005 pályaszámtartományt, így a 476,001-005 pályaszámot kapták.

A mozdony 36,5 t tapadási tömegéből adódó 5840 kg tapadási vonóereje lehetővé tette a 300 mm-es hengerátmérő, a 910 mm kerékátmérő méretekből és a 10 bar kazánnyomásból rendelkezésre álló gépezeti vonóerő kihasználását még kedvezőtlen adhóziós viszonyok, pl. nedves, nyálkás, esetleg még elszennyeződött síneken való tolatási mozgások során is, így a mozdony a cukorgyárban megfelelően működött, végezte feladatát, mintegy fél évszázadon át.

A budapesti Közlekedési Múzeum szorgalmazására a mozdonyt 1980-ban – egy mozdonycserével – Tapolcán, a vasútállomás előtti parkban kiállították. Innen a helyi vontatási kirendeltség szakavatott felújítási munkája után lett az MVP egyik érdekessége, a „hűségjelzővel méltán illetett mozdony.