Mecseki Szénbányák II.

Egyenáramú villamos mozdony

Gyártó: Ganz, Budapest, 1914
Tengelyelrendezés: Bo’ Bo’
Legnagyobb sebesség:
 40 km/h
Kiszerelt tömeg: 26 t
Tengelyterhelés: 6,5 t
Tartós teljesítmény: 220 kW
Teljes hossz: 11740 mm

Az osztrák tulajdonú Első Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) 1852-ben szerezte meg a mecseki szénbányák tulajdonjogát a gőzhajói számára szükséges mecseki fekete kőszén kitermelésére. 1857 május 2.-án megnyílt a Mohács Pécsi Vasút Pécs és Mohács közötti vasútvonala. Ezen először csak  kőszenet, majd személyeket szállítottak.

A  XIX. század végén több kőszénbánya nyílt meg a mecseki területen, amelyekből

gőzvontatású  bányavasúton szállították el a fekete kőszenet.  A DGT 1913-ban kinevezett új főmérnöke több korszerűsítést és újítást végzett be a mecseki kőszénbányák területen. Így 1913-ban megnyitották a Szent István aknát, 1914-ben pedig a Széchenyi aknát.

A régebben épült  András aknai bányavasúti vonalból ágaztatták ki az új aknákhoz vezető vonalakat. Az új aknák megnyitásával a szállítást is korszerűsítették amely során a normál nyomtávolságú bányavasúti vonalhálózatot  villamosították. Az 550  V feszültségű egyenáramú rendszerrel villamosított bányavasúti vonalakon a Ganz és Társa Villamossági Gép Waggon és Hajógyár Rt. készítette villamos mozdonyok szállították a kitermelt fekete kőszenet.  

Az 1914-ben és 1915-ben forgalomba állított villamos mozdonyok pályaszámai a DGT I. II.,és  III. lett.

Az áramszedőn át az indító ellenállásokat táplálta az 550 V feszültségű egyenáram. Az indító ellenállások be és kikapcsolását a vezérlő főkapcsoló (kontroller) vezérelte.

Az indító ellenállásoktól érkező egyenáram a  marokcsapágyas kialakítású, TS100 típusú, egyenáramú vontató motorokat táplálta.

A mozdony acél alvázra épített egy, középen elhelyezkedő vezető fülkéből és két géptér részből készült. A mozdony két forgóvázzal épült. A mozdony külső sikló csapágyazású volt, a rugózást lap és csavarrugókkal oldották meg.  A mozdony vezető fülkéjében két vezető asztalt alakítottak ki, a gépterébe helyezték el az indító ellenállásokat, a légsűrítőt és a hajtó motorját, valamint az egyéb készülékeket és kapcsolókat.

A DGT II villamos mozdony 1914-ben történt üzembe helyezését követően megkezdte a kitermelt fekete kőszénnel megrakott vasúti teherkocsik vontatását a kitermelés helyétől az átadó állomásokra. Az elő világháborút követően az országhatárok megváltozása felértékelte a mecseki kőszén terület jelentőségét, mivel az ország szén lelőhelyeinek a száma jelentősen lecsökkent  a korábbiakhoz képest.

Az első világháború után  továbbra is a villamos mozdonyok, pedig szállították az átadó állomásokra a fekete kőszenet. Ebben az időben az autóbusz közlekedés elterjedéséig a bányavasúti vonal hálózaton vasúti személyszállítás is volt.

A második világháború a bánya üzemét ismét hátráltatta, de a háborús károk kijavítása után a villamos mozdonyok ismét szállították a kitermelt kőszénnel rakott vonatokat. A villamos mozdonyok selejtezésükig szállították a fekete kőszénnel rakott vonatokat Pécs Újhegy átadó állomásig. A szénbányászatot a mecseki területen 2004-ben befejezték és ezzel egy időben felszámolták a 150 éves bányavasút hálózatot is.

A DGT II és DGT III pályaszámú villamos mozdonyok a forgalomból való kivonásuk után tárolásra kerültek.

A DGT III pályaszámú villamos mozdonyt a Pécs-bánya Rendező állomáson lévő műhely mellett állították ki felújítás után.

A DGT II pályaszámú mozdonyt a Ganz Vagon Kft felújította 2000-ben és a  Magyar Vasúttörténeti Parkba kiállították. Jelenleg is itt látható.