Szénfeladó kiállítás

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

A Budapesti Északi fűtőház szénszerelő berendezés története

 

A vasútüzem vontatási szakszolgálatában a gőzvontatás idején (1846-1985) az egyik legfontosabb teendő a gőzmozdonyok üzemanyaggal történő kiszolgálása volt.

A gőzmozdonyok üzemanyagokkal történő kiszerelését a fűtőházakban, vagy más néven a vontatási telepeken végezték. Magyarország legnagyobb fűtőháza 1911-ben Budapesten épült, a mai Zugló és Angyalföld határán. Ez volt az Északi fűtőház, amely 1913-tól 1996-ig a magyar vasút legnagyobb területű vontatási telepe volt. 1996-os bezárása után határozat született, hogy a vontatási telepet megőrzik, és Vasúttörténeti Parkká alakítják át. Ez az elképzelés 2000-re meg is valósult. Az egykori Északi fűtőház helyén ma a Vasúttörténeti Park található. 

De térjünk vissza gőzmozdonyok kiszolgálásához. Az 1900-as évek elejére Budapest Nyugati pályaudvar területén elhelyezkedő Pesti Főműhely olyan területi fejlesztéseket igényelt, hogy azokat már a város belső részén megoldani nem lehetett. Ezért a Pesti Főműhelyt 1905-re egy teljesen újonnan épült –az akkori Rákospalota felső részén elhelyezkedő Istvántelken kialakított főműhellyel váltották fel. Ezzel egy időben a Nyugati teherpályaudvar fejlesztését is új helyszínen, a mai Rákosrendező területén kialakított Északi teherpályaudvaron valósították meg. A két nagy területű létesítmény kiépítésével lehetővé vált a mai Nyugati pályaudvar területéről elköltöztetni a teherpályaudvart, illetve a Pesti Főműhelyt. 

1906-ra a Nyugati pályaudvaron már csak a fűtőház, illetve a személypályaudvar, a műszaki kocsiszolgálat, és kocsirendező pályaudvar, és az anyagraktárok maradtak. 

A Nyugati fűtőház egy 20 állásos félkör alakú mozdonyszínnel rendelkező vontatási épület volt 1 db fordítókoronggal. A fűtőház a növekvő vonatforgalmi igényeket már kielégíteni nem tudta, ezért 1909-től az Északi teherpályaudvar felső részénél a mai Rákosrendező pályaudvar felső részétől balra, a Szent László út által határolt területen megépült Budapest Északi fűtőháza. A fűtőház két mozdonyszínnel, egy 22 állásos félkör alakú, és egy 34 állásos ¾ körcikk alakú vontatási épülettel és 2 fordítókorongal készült. A fűtőházhoz már kezdetben több mint 100 db mozdony volt állomásítva. A vontatási telep nagy méretei és a kiszolgálandó gőzmozdonyok nagy száma miatt a terepet a folytatólagos mozdonykiszolgálás igényeinek megfelelően kellett kialakítani. Az Északi fűtőház terepviszonyai nem engedték meg az un. magas széntér alkalmazását. Azonban a nagyszámú mozdony folyamatos és gyors kiszolgálása érdekében egy kettős kivitelű, iker liftes szerkezetű, un. szénemelvényes szénszerelő készüléket építettek a fűtőházhoz. Az Északi fűtőház széntere egy 16 vágányos kockakő alapzatú félmagas betonidomokkal ellátott nagyméretű széntér volt. Minden egyes szénidomhoz és vágányhoz 600 mm nyomtávolságú bányavasúti hálózat épült, több vágánykereszt és fordítókorong alkalmazásával. Minden egyes szénidomhoz szabványos, normál nyomtávolságú vágányhálózat kapcsolódott, melynek bejárati részét kitérők és váltók fogták össze (a fűtőház bejáratánál), illetve a fűtőház mozdonyszíneihez a vágányhálózat a fordító korongokhoz csatlakozott. A kettős szénszerelő berendezés a három kijárati vágány között helyezkedett el, és két darab váltó segítségével úgy az A, mint a B mozdonyszín a fordítókorong felől megközelíthető volt. Mindkét szénemelvény melletti vágány a 202 számú őrhelynél, a fűtőház kijáratához csatlakozott, egészen a 201 számú őrhelyig. A vasbeton oszlopokból épült ikerliftes szénemelvényen oldalanként 22 db széntároló rekesz volt található, amelyek alsó része un. szénbuktatóvá volt kiképezve, ezeknek a buktató lemezeknek nyitásával vált lehetővé a szén szerkocsiba történő csúsztatása. Mindkettő emelvényen egy-egy darab un. ikerlift működött melyben 2 db felvonókas helyezkedett el. Az ikerlift rendszer alkalmazásával lehetővé vált, hogy amikor a szénnel megrakott csille felfelé haladt, akkor a másik felvonókas lefelé haladásakor az üres csillét leereszthették. Így a szénszerelés, illetve a csillék ürítése a szénemelvény felső részén folyamatosan elvégezhető volt. Mindkét szénemelvényen a széntároló rekeszek előtt szintén 600 mm nyomtávolságú csillevágány helyezkedett el, a vágányok végén a két felvonókasnál csillékhez használható fordítókoronggal. A 600 mm nyomtávolságú széntéri csillevágányok eredetileg az A mozdonyszín felső részéig vezettek, azaz az A fordítókorong kijárat irányban álló jobb oldaláig. Erre azért volt szükség, mert az A szénemelvény mögött, de még az A mozdonyszín előtt helyezkedett el a szénrostáló berendezés. A szénszerelő készülék felső részén mindkét emelvényen helyezkedett el a homokszárító készülék, és a homokfeladó berendezés. Ezek eredetileg 1951-ig a szénszerelő emelvény fűtőházak felőli végén volt található. 

Az 1920-as évek végén Fialovits Béla munkásságának köszönhetően a terjedelmes széntéren a csillék mozgatására 4 db 600 mm nyomtávolságú, korábban a Bükk fennsíkján szolgáló kis gőzmozdonyt rendszeresítettek. Mivel az Északi fűtőház Magyarország legnagyobb vontatási telepe volt, ezért tetemes hosszúságú (összhosszúságú párhuzamosan haladó) un. bányasín-hálózattal rendelkezett. A különböző fajta szenek keverését azoknak a keverőidomhoz történő szállítására hatásos és kézenfekvő megoldás volt a kis gőzmozdonyok alkalmazása. Ezek egészen az 1950-es évek elejéig használatban voltak. 

A fűtőház szénterének és szénszerelő berendezéseinek üzeme elektromos berendezésekkel működött. Úgy a szénfelvonók működtetése, mint a berendezés világítása elektromos árammal történt. 

A szénemelvények mellett a széntéri munkások részére külön szociális épület létesült, amelyben öltöző és mosdó helyiségek voltak kialakítva, valamint un. munkás étkező volt kialakítva. Ez az épületrész az egykori 202. számú őrhely és az A jelű szénemelvény között helyezkedett el. A széntéri munkások épületét 1980 körül bontották le. 

A szénszerelő berendezésben a II. világháború eseményei viszonylag csekély gyorsan helyreállítható károkat okozott. A berendezés lényegesen és súlyosan nem sérült meg.

Ezért már az első romeltakarítási munkálatok után 1945. júniusában teljesen használható volt. Az Északi fűtőház vágányhálózata, illetve egyéb épületei közepes károkat szenvedtek a háborús cselekmények miatt.  A fűtőház vágányhálózata közepesen, a létesítmények pedig enyhén, vagy közepesen sérültek. Az idők folyamán az Északi fűtőház háborús sérüléseiről egymásnak ellentmondó hírek terjedtek el. A fűtőház történeti anyagának alapos kutatásával ma már hiteles dokumentumok és fényképek segítségével bizonyítható, hogy a fűtőház olyan jelentős sérülést nem szenvedett, ami miatt több létesítményét a háború után el kellett bontani. A létesítmények közül csupán a volt főnökségi épület felső szintjének és tetőszerkezetének egy része dőlt romba, ami azonban helyreállítható lett volna. A 22 állásos A jelű mozdonyszín tetőszerkezetében pedig csak kisebb sérülések keletkeztek az 1 és 9 számú mozdonyállások között. Azonban érthetetlen okokból az A mozdonyszín tetőszerkezetét már többé nem állították helyre, és a mozdonyszín 1963-as bontásáig tetőzet nélkül volt használva. 

A szénszerelő berendezést 1951-ben korszerűsítették. Ekkor mindkét emelvényt azok első részénél egy összekötő híddal szerelték fel, a homokszárító berendezést pedig az A jelű emelvény elejére helyezték át. Ezzel egy időben felújították a vasbeton emelvények egyes tartóoszlopait, a felső csillevágány-hálózatot, megszüntették a külön-külön homokszárító berendezést, és a homokfeladó egységeket pedig az újonnan kialakított összekötő hídra helyezték át. Ezzel lehetővé vált, hogy a szénszerelő berendezés mindhárom vágányán a homokot a mozdonyokra fel lehessen adni. 

Az 1950-es években végzett korszerűsítések alkalmával mindkét felvonót teljes mértékig korszerűsítették és nagyobb teherbírásúvá alakították át. A széntéren használt csillék vontatására ekkor már motoros vontató kismozdonyt használtak, mégpedig 2 db-ot. Ezek a motoros kismozdonyok egészen 1980-ig működtek. 

A szénszerelő berendezés szerkezeti részei a következők voltak: 

Oszlopos szerkezetű vasbeton emelvény, alsó részén 600 mm nyomtávolságú csillevágánnyal és fordítókoronggal, és 2 db felvonó kassal. 

Az emelvény felső részének szerkezeti egységei a következők:

Felvonó gépház

Felvonó ház (2 db felvonó kas, elől és hátul 1-1 db)

Buktatólemezes széntároló tartályok, fölöttük védőkorláttal ellátott 600 mm nyomtávolságú csillevágány az emelvény teljes hosszában a leeresztendő felvonó házig. (lefelé haladó felvonó kas)

Buktatólemezes széntároló kezelő rudazata minden egyes tartálynál jobb- és baloldalon 1-1 db

Védőkorlát mindkét szén emelvény jobb és bal oldalán

Feljáró lépcső védőkorláttal ellátva a szénszerelő berendezés elöli és hátulsó oldalán (az A jelű szénemelvény feljáró lépcsője hátul elhelyezve, B jelű szénszerelő emelvény feljáró lépcsője elől elhelyezve.)

Mindkét szénemelvényen alul és felül, jobb és baloldalon  6-6 db elektromos  világítótest volt elhelyezve. 

Az 1950-es években végzett átalakítás után a központi homokszárító az A emelvény első részénél elhelyezett külön épületrészben volt található. Mindkét emelvényen a szerelő vágányok felett volt kialakítva buktatólemezes széntároló tartályok sorozata.

Az ikerliftes rendszerű szénszerelő berendezésnek köszönhetően a mozdonyok kiszolgálása viszonylag gyorsan és folyamatosan haladhatott. Szükség is volt erre, mert a vontatási telepnek fénykorában naponta közel 300 mozdonyt kellett kiszolgálnia. Egyrészt a saját honos mozdonyokat, illetve az un. forduló mozdonyokat. Volt rá eset, hogy un. segéd szénszerelő berendezést kellett alkalmazni a fűtőház területén, mert a nagyszámú kiszolgálandó mozdonyt csak nehézségek árán lehetett szénnel kiszolgálni, ezért az 1950-es évek végén az A széntér 1 és 6-os szénidomai között végigmenő vágányon egy un. vágányon mozgó szénszerelő forgódaru is besegített a szénszerelési munkálatokba. Ez egészen 1970-ig működött. 

Az Északi fűtőház kettős szénszerelő berendezései az évek során folyamatos használatban voltak. Azonban a gőzvontatás visszafejlődésének hatása működési intenzitásukat csökkentette. 1980-ig szinte mindkettő berendezés üzemben volt. Ugyan a B jelű emelvényt 1978-ban átmenetileg üzemen kívül helyezték, de az A szénemelvényen továbbra is teljes mértékig működött a még üzemben lévő gőzmozdonyok szénnel történő kiszolgálása. 

1979-től kezdődően az elhasználódott A jelű emelvény széntartályait a jó állapotban lévő B emelvényen található tartályokkal pótolták. 1980-ra a B jelű emelvényről az összes széntároló tartályt leszerelték, majd 1980. év végével a B szénszerelő berendezést hivatalos is működésen kívül helyezték. Ekkor eltávolították a felvonó teljes műszaki egységeit, és eltávolították az alsó 600 mm-es csillevágányt fordítókorongjaival együtt. Az emelvény a világítóberendezéseivel együtt és a védőkorlátokkal együtt helyén maradt. Ekkor bontották le a korábbi, a széntéri munkások tartózkodására szolgáló un. öltöző épületet is. 

Az A jelű szénszerelő emelvény 1983-ig teljes üzemben maradt felvonójával együtt. 

1983 után a felvonó készülék rossz állapota miatt a szénszerelő berendezést részlegesen üzemen kívül helyezték. A részleges üzemen kívüli helyezés gyakorlatilag azt jelentette, hogy a buktatólemezes széntároló tartályokat nem a felső csillevágányról töltötték fel szénnel, hanem azokat kívülről egy markológép segítségével töltötték fel a szükséges szénkeverékkel.

A berendezés működtetésének igénye továbbra is fennmaradt, mert az akkori Hámán Kató fűtőházban (az Északi fűtőház nevét 1950-től Hámán Kató fűtőház névre változtatták) még a gőzmozdonyokat a csökkentett számban is, de üzemben tartották. A gőzvontatás hivatalos megszűnése után (1945) is még néhány 424 sorozatú mozdony, illetve a feléledőben lévő nosztalgia gőzmozdonyok működtetése miatt továbbra is szükség volt a szénszerelés elvégzésére. Még 1987-ben is az A jelű szénszerelő emelvénynél történt a daruszerelvények és a nosztalgia szerelvények mozdonyainak szénnel történő kiszolgálása.

1988. tavaszán az A szénszerelő berendezést végképp üzemen kívül helyezték. 1980-tól kezdődött a széntéri csillevágány-hálózat felszámolása. 

1988. tavaszán az A 1-6 széntér idomaiból veze4tő csillevágányokat felszedték egészen a szénszerelő berendezés aljáig. Ekkor már a berendezéshez szenet csillében szállítani nem lehetett. 

1988. tavaszától a korábban kisegítő szénszerelésre használt vágányt, amely a fiókműhely mögött helyezkedett el, egy szénszerelő forgódaruval, mint szerelő vágányt üzembe helyezték. Vác vontatási telepéről 1988. márciusában elhoztak egy vágányon mozgó szénszerelő forgódarut, amellyel a még üzemben lévő gőzmozdonyokat szénnel ki lehetett szerelni. 

Az egykori Északi fűtőház kettős ikerliftes szénszerelő berendezései az enyészeté lettek. Környezetük elhanyagolt, gazos és rendezetlen maradt. Állaguk folyamatos romlása miatt a betonemelvények életveszélyessé váltak, ezért részleges bontásukra 2015-ben döntés született.

Az A jelű szénemelvény öt oszlopközig terjedő részének kivételével az elbontás 2016-ban megtörtént.